Minisz-terel-nök

Igazán nem lehet mondani rám, hogy ne akarnék emberileg közelebb kerülni az én miniszterelnökömhöz, ezért aztán arra vetemedtem, hogy megnéztem Hajdú Péter vele készült interjúját a Frizbiben.
Hajdú Pétert egyébként sosem nézek, maximum az interjúalany miatt (azaz kivétel pl. most, vagy a több héttel ezelőtti Keleti György-interjút); irritál a stílusa, a kérdései, a sznobizmusa, hogy fogalma sincs a világról. (Kettővel Orbán előtt egyébként Till Attilával beszélgetett az új, egyébként Cannes-ba is meghívott Csicska című filmjéről -- trailer itt -- és hát a szokásos irigykedő basztatáson csipkelődésen túl azzal verte ki a biztosítékot megint, hogy nagy naivan rácsodálkozott, hogy jé!, Magyarországon egyesek brutálisan és kegyetlenkedve kihasználják az embertársukat. Vagy hogy jé!, igen, ez itt történik tőlünk csupán pár száz kilométerre...)

Az, hogy a "miniszterelnök is ember" dramaturgiáját fogják követni a beszélgetésben, egyáltalán nem lepett meg, viszont az, hogy Orbán mennyire patriarchális, merev és konvencionális, az egészen mellbe vágott. (Annak ellenére, hogy a képbe az "Anya hol van" kérdéssel aranyosan beszaladó valamelyik kislány nyilván bájos, de korántsem spontán húzás volt, nem kéne elvárni a bulváron edződött nézőn, hogy ilyesmit beszopjon.)
Szóval arra a kérdésre, mit szól ahhoz Orbán (óppárdon, "Te", azaz Viktor), hogy a legnagyobb leány már nem lakik a családdal, a válasz az volt, hogy nem örül neki, nem helyesli, de hát nincs mit tenni... És igen, van udvarlója is, aki jóravaló fiatalembernek tűnik, csak hát "mégis csak nála van valami, ami az enyém". Kac-kac, kuncoghatnak ezen a nagymamák, hogy milyen helyes apuka ez a Viktor, csak hát kérem, ez a kijelentés kőkemény és nem kevés tekintélyelvűségről tanúskodik. Az udvarlóról persze nem sok derül ki, ahogy a fiúgyermek életének részleteiről sem (sőt, Orbán egyáltalán nem meggyőző atekintetben, hogy bármit is tudna a gyerekeiről) - mindezt a beszélgetés további részében "szemérmes apa-gyermek viszonynak" definiálják persze.
Sőt, a felesége a házat és nélküle, a családfő nélkül vette, ami persze "remek választás"... nos, tapasztalataim szerint pont azok a férfiak/férjek/apák beszélnek ilyen felszínesen és verbálisan hátba veregető gesztusokkal a feleségükről és a gyerekeikről, akiknek a mindennapjaiba egyáltalán nem fér bele az róluk való érdeklődés, gondolkodás és gondoskodás.

Egy másik kérdésben felmerültek a miniszterelnöki munka nehézségei és az azzal járó stressz. Orbán szerint ez "nem csupán egy állás", amit, "ha az ember bemegy a munkaközvetítőbe, akkor kiutalnak neki", hanem ez kérem olyan, amiért küszködni, hajtani és dolgozni kellett.
Ez valószínűleg végtelenül sértő kijelentés az ország populációjának azon része számára, aki régóta keres, de nem talál számára megfelelő munkát. Ezek a mondatok, azzal együtt, hogy Orbán azt is elmondja, hogy "a felesége még egy végzős egyetemi hallgatóhoz ment hozzá, nem politikushoz meg miniszterelnökhöz", remekül megmutatják, hogy az ország első emberének egyrészt fogalma nincs a munkaerőpiacról, az álláshelyzetről, másrészt soha egy percig nem élt bérből meg fizetésből. Ami nem baj egyébként, csak ne ragadtatná magát ilyen kijelentésekre.

Mindennek a tetejébe azt különösen pofátlannak, sértőnek és felháborítónak tartom, hogy a Gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatos töketlenkedést szándékos kivárásnak, átgondolt stratégiának definiálja valaki.
De azért rám egy rossz szava nem lehet senkinek. Az esélyt tényleg megadtam.