Edit néni

Muszáj lenne írnom két dologról, a főnökömről és Edit néniről. De csak az utóbbiról fogok.

Edit néni szolfézstanár, született ántipedagógus, amúgy egérszerű. Picike, vékony, tipi-topi cipőben jár, szemüveges, és fejhangja van. Szapora léptekkel tud végighaladni a folyosón a kis aktatáskájával, riadtan tekinget jobbra meg balra, hiperventillál... Az óráját még sosem láttam, csak hallottam - a folyosóról. A harmadikosok ugyanis keményen megdolgoztatják Edit nénit. Nincs ezen mit csodálkozni, a szolfézs marha unalmas a hangközökkel, a modulációkkal, a transzponálásokkal és a hangnemekkel együtt. (Mondjuk azt fel nem fogom, miért kell harmadikban -- zeneiskola első! -- F-dúrból A-dúrba transzponálni, de mindegy.)

A gyerekek tehát este hatkor persze már tombolnak, Edit néni, a pedagógiai antitalentum pedig hiába érvel (!!) a régi típusú népdalok fontosságával és szépségével. Hogy csendet teremtsen, legtöbbször toporzékol (kábé, mint Dolores Umbridge a Harry Potterben), rikácsol kiabál vagy felállít, illetve sarokba küld.

Mivel zenei tagozatra jártam, teljesen tisztában vagyok a zenei alapképzettség fontosságával (kell a hangszeres órákhoz), de nem tartom jó húzásnak, hogy heti két alkalommal szakszerűen utáltatják meg tíz éves gyerekekkel a zenét. Ennyi idős korban ugyanis nem tudnak disztinktíve gondolkodni tantárgyról és oktatójáról, azaz nem a nénit rühellik, hanem a gyűlöletet sikerrel projektálják a tárgyra. És lőn!

Részemről emlékszem, az én énekoktatásomra, mindent nagyon frankón megtanultam, ma is emlékszem, és soha nem fájt a dolog. Elsőtől harmadikig nagyjából mást sem tettünk, csak énekeltünk. Rogyásig. És aztán a gyakorlatból mindent szépen levezettünk.

Bizonyára elfogult vagyok, de a gyé nagyon tehetséges, Mozart-menüetteket blattol és játszik remekül már másodszorra meg harmadszorra (a gyakorlás miatt pedig balhézik, mint egy rocksztár), szereti is csinálni, ezért aztán merész húzással nem járunk nagyon szolfézsra... Tulajdonképpen minden percet sajnálok, amit egy zajos-ordítós-fáradt bagázzsal és egy idegbeteg, elfuserált, bekrepált művészi egóval bíró nővel kell töltenie. Tanulni lehetetlen, az órák este vannak.
Félévkor egyébként négyest kapott, a hiányzásai miatt (gondolom). Most nemsokára vizsgák. Nyilván nem lesz gond, fizetünk, mint a köles, ez ui. alapítványi intézmény. Azt igyekszem sikeresen kommunikálni, hogy attól, hogy itt bliccelünk, a melót azért még tisztességesen el kell végezni.
Próbáltunk egyébként csoportot váltani, de az intézmény védi a nénit. Hozzá is kell járnia valakinek.
Csak hát ezt a nőt én már egyre kevésbé kultiválom, legszívesebben ráküldenék egy petrificus totalust. Pláne, mert szerintem egy tíz évesen nem számon kérhető, amiért nem jár órára... azért más kérhető számon. Alig várom a pillanatot...