Befejeztem a cikket, de még nem küldtem el, mert már rá sem bírok nézni, szerintem szar lett. De most már lehet, hogy így marad.
Mivel nem voltam hajlandó lemondani a lötyipötyi programokról sem
(bsw. medvehagymaszedés), ezért elég zsúfoltra sikerült a hétvége,
nagyjából végig írtam, bár néha megszakítottam egy kis kémialeckével,
furulyagyakorlással, nyelvtannal (mondatelemzés), kamasszal való
veszekedéssel, sportolni sem volt időm, úgyhogy várom, hogy kedden fogok
kiborulni, szerdán, vagy netán már hétfőn. (vagy még ma...)
Nincs megállás, ami nem jó, de most valahogy megbékéltem ezzel, mert
látom, hogy lehet(ne) sokkal rosszabb is, illetve legalább is máshogy
nem jó. A szünetig pedig különben is csak három napot kell kibírni,
igaz, mind a három felér legalább kettővel (szorozzátok be).
Egyébként amikor írok, mindig rájövök, hogy az jó, de mivel egy csomó
más szart kell csinálnom, ezért sajnos a végén a kevésbé örömteli
tevékenységek között köt ki ez is. Pedig ha több időm lenne,
valószínűleg én lennék a világ legtájékozottabb, legokosabb és
legintelligensebb csaja... na jó, már most is az vagyok, csak erről egy
kivétellel senki nem tud.
Bár nem vág ide, de még elmondom, hogy fogalmam sincs, hogyan lett a Diócicából
idő közben édesszájú, mindenesetre ugrik a csokira, sütire és almára is
- mondjuk a sörre is, szóval lehet, hogy nem édesszájú, csak falánk,
ami nyilván a törődéshiányból fakad, úgyhogy a szünetben be kell
iktatunk legalább a gurigázást. Nemrég vettem neki macskafüvet, úgyhogy
néha kijár az erkélyre legelni, de leginkább hanyatt vágja magát a szoba
közepén, hogy direkt útban legyen, amikor akar valamit. (én is így szoktam mondjuk)
Azt viszont továbbra sem tudom, honnan tudja, hogy pont én jövök haza
este, nem valamelyik a szomszéd, amikor nem is a kapucsengővel, hanem
kulccsal nyitom ki lent a kaput - és trappol ki hangos nyivákolások
közepette a bejárati ajtóhoz másfél perccel az érkezésem előtt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése