Nem szeretnék olyan munkahelyen dolgozni, ahol:
1) Mivel minden agyba*ó programot az utolsó utáni pillanatban
jelentenek be, képtelenség tervezni és alkalmazkodni, mely kifogásra a
válasz nem más, mint a "de hát van a törzsidő"... akkor is nekem és a
családomnak jogom van időben tudni, hogy mikor végzek, hova hánykor érek
oda, és így tovább. Ez nem profit meg biznisz kemény határidőkkel és
esetleges milliós percenkénti veszteséggel (vö. az idő pénz), ez csak a
kurva közoktatás.
2) Ahol az agyba*ó program több órán keresztül abból áll, hogy EU-s
irodák felfuvalkodott, de persze borzasztó jó PR-ú munkatársait meg
reklámarcokat kelljen hallgatnom, ahogy verbálisan lealáznak engem,
a velük korban és minden más emberi vonatkozásban egyenrangút, csak
azért, mert ők EU és PR meg GDP, az iskolában pedig nincsen wifi,
facebook és youtobe.
3) Ahol ezt a vagon szart "értékes szakmai programnak" próbálják
eladni, és ahol még csak arra sem figyelnek, hogy a hallgatóság legalább
minimálisan tájékozott legyen a topikot vagy a feladatokat illetően --
és ahol, a filmvetítés utáni jam session-ről, ahol a
tizenévesek egy fia kérdést sem tudnak feltenni, az igazgatónő az első,
aki elegánsan lelép. És ki. A moderátori szerepből.
De a legnagyobb bajom tényleg a menedzsment. Ha valamiben, ebben
nekünk jónak kéne lenni. Vagy vajon ez valami degenerálódás nálam, hogy
az én normám szerint legalább egy héttel előbb elő szoktam állni
bármilyen programmal és a tudnivalókkal, ha valamit szervezek?
2011. május 4., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése