Lelkiismeretünkről

Még a múlt héten történt (csak aztán vártam a fejleményeket), hogy az uszoda parkolójában véletlenül meghúztam egy baromi nagy sötétkék Honda jobb első lökhárítóját parkolás közben. Tele volt a parkoló, keskeny a hely, jobbra kellett volna kis ívben befordulni, én meg szépen lesúroltam. Keletkezett egy kb. 10-15 centis karcolás.

Még be sem parkoltam rendesen, már kocogtatta az ablakomat egy pasi, és rázta az öklét, hogy a betétlapot majd mindenképp hagyjam ott, mert felírta a rendszámot. (Az, hogy segített volna beparkolni azzal, hogy benavigál, nyilván nem fért bele az idejébe.) Mire kiszálltam, nem volt sehol, hiába kerestem. Bementem az uszodába a dolgom miatt pár percre (meg azért, hogy tollat-papírt kérjek tőlük, mivel nem volt nálam semmi), aztán kijöttem, megnéztem közelről a helyzetet. Térültem-fordultam, egyszer csak megkocogtatja a vállamat egy rendőr, hogy az úr kihívta a rendőrséget, hova tűntem. Hát, mondom, ő hova tűnt, itt lennék, hogy címet cseréljünk, betétlapom nincs, de majd a biztosító nyilván mindent intéz.

Erre kiderült, hogy nem is a pasasé volt a Honda, csak látta az esetet, és mivel neki rosszul esett volna, ha az ő kocsijával történik ez, én meg elhagytam a helyszínt, hát kihívta a járőröket. Az adatait, mint szemtanú, kissé nehezen adta meg, és szabadkozott, hogy a jövő héten nem lesz elérhető, mert külföldre utazik. A zsaru egyébként valamivel intelligensebb lehetett az ügybuzgónál, mert rögtön levágta, hogy nem akartam lelépni, csak egyszerűen azt hittem, hogy az ügybuzgó a tulaj, és lassan kapcsoltam, hogy mit is kellene csinálni. A rendőrnek aztán javasoltam, hogy hagyok cetlit az elérhetőségeimmel az igazi tulajnak, de azért ő, a biztonság kedvéért még telefonálgatott egy fél órát, hogy kiderítse ugyanezt.
Hagytam is cetlit, és már épp indultam volna haza, amikor csörög a telefon, és hív a Hondás. Értetlenkedik, hogy mit is kéne csinálnia (de legalább szóltam, ugye); egy alacsony, bambaképű fószer, a mondatait alig értem, mert nem függnek teljesen össze. Próbálom neki elmagyarázni, itt van minden, tegye meg a kárigényét a biztosítómnál, és minden rendeződik. Kint volt viszont a rendőrség, mondom, valószínűleg tőlük is kell valami papír majd.
Este visszahív, hogy akkor most mit is csináljon, hol van helyileg ez a biztosító és ügyfélszolgálat. Meg hogy eljön a hét végén, írjak alá egy papírt, hogy vállalom a felelősséget. Mondom neki rendben, de az a rendőrségi jelentésben is ott van valószínűleg. Megállapodunk, hogy majd keres és/vagy jön, ha nem pénteken, akkor utána, azaz ezen a héten.

Idő közben megnézem a biztosító pontos elérhetőségét, megtalálom a formanyomtatványt, amit neki kell kitölteni és benyújtani, nekem csak alá kell írni, hogy én okoztam a kárt.
Ma este telefonál, eléggé feldúlt stílusban számon kéri, hogy miért nem hívtam a hét végén, huszonötödször is felteszi a kérdést, hogy ő most mit csináljon. Megadom a biztosító elérhetőségét, beszélek a formanyomtatványról, az internetes letöltési lehetőségről, stb. Azt a mondatomat, hogy "de hát Ön tud intézkedni, Ön a károsult", úgy fordítja le, hogy szerintem ő okozta a saját kárát. Dühöng, hogy szétcsesztem a kocsiját. Meg hogy ha nem jelent föl (sic!) a másik pasi, biztos lelépek. Utána azon pattog, hogy én hivatali időben dolgozom, és nem tudok vele bemenni a biztosítóhoz. Ajánlkozom, ha nagyon ráér, hozza ki a papírt, aláírom, aztán ágyő. Vagy hogy a jövő héten esetleg be tudok menni. (Egyébként utánanéztem, több hónap az ügyintézés.)

Így állunk tehát. Tök tisztességesen (bár elismerem, kissé tapasztalatlanul) járok el, cseszeget ez az időmilliomos impotens balfék, egy másik rámeresztette a rendőröket, ahelyett, hogy segített volna, mindenki a lelkiismeretemre (bűntudatomra?) apellál, kriminalizálnak a mondataikkal, kiállítják a bizonyítványomat, lelkiismeret-őreim lettek, vigyáznak rám, pedig kösz, nem rám kell. Rosszindulatú város, gyanakvó ország ez. Hahó, itt még mindig én vagyok a normális! Csak épp (legközelebb isten bizony, megyek még három kört inkább, ahogy máskor is szoktam) szarul parkolok kis helyen.