A Bandy-lányok

Sokáig most ez az utolsó színházi élményem, ugyanis a sok ücsörgéstől (színház, vizsgáztatás) visszatért a lumbágóisiászom... meg különben is, hamarosan szabadságra megyek. (Legközelebb, ha minden igaz, majd az Ördögkatlanról fogok tudósítani.)

Az interjúkban lehetett olvasni, hogy Udvaros Dorottya az Andrews Sisters-számokhoz szeretett volna egy kerettörténetet rajongása okán, nos, a darab ezt a célt szerintem tökéletesen kiszolgálta. A Bandy-lányok cselekménye az, hogy két középkorú nő (akik az átkosban voltak ifjak) újra összejön, hogy megünnepeljék a harmadik barátnő pasijának születésnapját, és a Choo Choo Bárban műsort adjanak elő a tiszteletére. Ica, a harmadik csaj késik, ezért ketten végigpróbálják a délutánt és nosztalgiáznak meg isznak közben. Aztán Ica persze nem érkezik meg, ahogy az ünnepelt sem (mert idő közben szakítanak), úgyhogy a két nő megcsinálja végül a műsort a maga örömére.

Azon túl, hogy az előadásnak sok kommersz és szórakoztató eleme van (de kit érdekel),  én azt hiszem, erre mondják, hogy színvonalas szórakoztatás. A lényeg nyilván a zene meg a dalok, és aki szereti a harmincas-negyvenes évek amerikai zenéjét (mint én), az tuti jól érezte magát. Parti Nagy Lajos hihetetlen kreatív szövegeket írt a dalokhoz -- múltkor beszélgettem valakivel arról, hogy a hapsi "bulvárosodik", de ha ez ezt jelenti, nincs vele problémám --, az egyik hihetetlen truváj szerintem, hogy a Bei Mir Bist Du Schön című klasszikust a bibliai Bábel-mondával vonta valahogy össze (sajnos nem tudom szó szerint idézni, remélem, egyszer kiadják az egészet lemezen vagy szövegként). Hihetetlen prozódiai bravúrok, angol-magyar hibrid sorok és humor váltja egymást. Az összekötő szöveg tulajdonképpen mellékes; nyilván az is meg van írva, de azt kitölti Udvaros és Hernádi magától.

Szóval a színésznők, igen.
Ég és föld a kettő, az előadás legnagyobb svungja a kettőjük kontrasztja. Udvaros elképesztően fitt, karcsú és csinos, tökéletesen energikusan mozog, baromi jól énekel. Hernádi pedig nagyobb darab, mintha a másik paródiája lenne, szögletesen és "szubverzíven" mozog, a mély lágékban kifejezetten szexi, amit meg nem tud kiénekelni, azt kiforgatja. Nagyjából sok éve azt érzem nála, hogy önmagát játssza, de hát vannak ilyen színésznők, akik ezt tudják jól akármilyen szerepben.
Bravúros az összhang, mintha egy női börleszk párost látnánk (ami, istenem, annyira ritka). Végig az volt az érzésem, hogy ezek írattak maguknak egy darabot, amiben eljátszhatják a műfaj iránti rajongásukat, valamint az egésznek az ironikus leképezését, és akkor senkit sem fog zavarni, hogy ők nem amerikai Broadway-színésznők... (Holott Udvaros mondjuk nagyon sokszor emlékeztet Shirley McClainre...)
Szóval az egész nagyon ki van találva és le van védve a blődlinek címkézés vádja ellen: ez szándékosan ilyen.
A zenekar külön említést érdemel: a főszereplőkhöz képest abszolút kisfiúk, ami a szövegben és a dramaturgiában ki is van játszva, viszont fantasztikusan jól zenélnek. Úgyhogy a muzikalitást tekintve sincs kifogásom.

Egyetlen anomáliát találtam, mégpedig a végén, amikor kiderül, hogy Ica mégsem jön, de a műsor mégis lemegy, akkor lehetett volna határozottabban érzékeltetni, hogy ez mégis csak a finálé, mert az utolsó dal után Hernádinak kellett figyelmeztetni a nézőket, hogy itt a vége.