A második a háromból egy mono-darab volt, Csákányi Eszterrel. Brezsnyev lányát játssza Peter Pavlav darabjában, a Dolcsaja vitában,
aminek a magyar változatát Parti Nagy Lajos írta meg, de az volt a jó,
hogy egyáltalán nem lehetett tudni, hogy végződik a szöveg és hol
kezdődik az előadás...
Az egész reality show keretet kapott, vagyis egy öltönyös fickó
meghívta a "Hol van már a tavalyi hó?" című retroműsorába Galina
Brezsnyevát, akivel aztán mindenféléről beszélget, miközben az iszik,
mint a gödény, flörtöl és háborog.
Nem az jött be, hogy a sztori mennyire eredeti vagy sem, vagy hogy a
nyelvezet mennyire jól működik (egyébként szerintem nem is annyira volt
tipikusan PNL-os), hanem hogy hiába feltételeztem, hogy ez az egész meg
van írva, sosem tudtam, mi fog következni. Csákányi például annyit
iszik, hogy egészen elképzelhetetlen volt, hogy szünet nélkül végig
tudja nyomni, és volt is egy rész, ahol kisétált a showból, és beadtak
valami videót - na most szerintem ez a szünet mindig ott van, ahol éppen
rájön a szünetelhetnék. Például.
És az mondjuk teljesen zseniális volt, ahogyan "visszatekert" egyes
részeket, és kérte, hogy játsszák el újra, mert ez nem jó, vagy ahogy
osztotta és okította a műsorvezető fiút, mert hogy ez nem is csak a
szerepről szólt, hanem a két színészről, és sosem láttam még ennyire
szépen egymásba játszani egyetlen előadásban sem a fikció meg a félig
fikció két síkját.
Mondjuk abban is van valami, persze, hogy a Csákányi már megint
részeges tramplit játszik, amit nagyon jól tud, és mi ebben az új, na de
van az a rész, amikor be akarja bizonyítani, hogy ő igenis művész, és
előadja egy ember (egy nő) életét ötven másodpercben, miközben a színpad
egyik végéből a másikba ér. Na, az igazán, de igazán szép.
A többi pedig inkább színészleckéztetés meg színvonalas röhögtetés, mindkettőnek nagyon élvezhető.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése