tréning

Hát, elmentem továbbképzésre, ami egyébként tényleg örvendetes, mert a nyelvi lektorátus vezetője személyesen hívott, hogy tanuljam ki, hogyan legyek vizsgáztató a KITEX vizsgarendszerben... Úgy fogtam fel ezt, mint egy új lehetőséget, ami, bármennyire is unalmas és hervasztó is, talán kiskapu valami más felé, a kilépés felé... hallottam én már olyat, hogy állást kapott valaki a nyelvi lektorátuson, és, mivel most burkolták újra az egész folyosót (és építettek egy olyan konyhát, hogy akár be is költöznék), hát, már holnaptól mennék oda dolgozni. Még akkor is, ha semmi különösebben intellektuális kihívás nincsen mondjuk a tesztfejlesztésben.

ECL vizsgáztató kb. két éve vagyok (ez a harmadik állásom a nyelvtanfolyamok, a színikritikák meg a főállásom mellett), és gondolom, a KITEX-be azért kerültem be, mert közgazdasági szakközépben tanítok, és arra gondoltak, hogy nekem ez így könnyebb lesz.
Igen ám, de az már anno sem érdekelt senkit, hogy egy mezei angoltanár -- pláne, ha bölcsész inkább -- hogyan boldogul a business English különböző területeivel; amit én ehhez konyítok, teljesen autodidakta módon sajátítottam el, senki meg nem kérdezte annak idején (amikor bekerültem, és kizárólag csak szaknyelvet tanítottam), hogy vannak-e nehézségeim...

A KITEX kereskedelmi és idegenforgalmi-turisztikai szaknyelvvizsga, lényegében tök ugyanaz, mint egy érettségi és egy nyelvvizsga kombinációja. Mivel mindkettőt mívelem, tények szintén elég lenne ismertetni velem a vizsgát meg mondjuk a témákat. De nem, lelkes trénerünk (egyébként orosz anyanyelvű, töri a magyart) részletekbe menően faggat minket a sztenderdizálás csínjáról-bínjáról, azaz arról, mitől tud objektíven értékelhető lenni egy nyelvvizsga. Még véletlenül sem attól, hogy mondjuk a vizsgáztatók tapasztaltak, és értékítéletük megbízható. Sokkal inkább attól, hogy a vizsga forgatókönyvét szó szerint követni kell. Azt a kérdést tehát, hogy Please, choose a picture! nem transzformálhatom át Choose a picture, please!-zé, mert hátha megzavarom a vizsgázót.
Orosz trénerünk tehát lelkesem magyaráz arról, hogyan legyünk empatikus vizsgáztatók, s közben nem érzékeli a helyzet iróniáját, de a kommentárokat sem érti/hallja.
Összesen öten vagyunk egyébként, a tréner, egy csak a Keróból, egy a lektorátusról, még valaki, meg én. H-t egyébként lehet, hogy azért bírom, mert oda járt egyetemre, ahova én, de lehet, hogy csak imponál, ahogy egymásra találunk az ironizálásban. A trénert még véletlenül sem akarjuk megbántani, hiszen alapvetően szimpatikus, de azért a videón látható "szabályszegő" (azaz nem pontosan forgatókönyv-idéző) vizsgázgáztatóról megjegyezzük, hogy nagyon szimpatikus.
Nevetgélve tesszük alá a konyhakész válaszokat a kérdéseinek, ő pedig lelkesen biztat minket. (Az igazság persze az, hogy a két félnapos tréning helyett egy prosival is megelégedtem volna... elolvasom, és annyi.)

A jó hír, hogy a képzés sikerességéhez vizsgát kell látogatni, úgyhogy mehetek Szegedre! (vagy esetleg Keszthelyre) -- hiszen a szisztéma helyben még nem létezik, mi leszünk az elsők. A másik házi feladat, hogy főpróba gyanánt le kell vizsgáztatnunk két saját tanítványt (a dokumentációt pedig e-mailben elküldeni), és nyilván ennek megszervezése sem okoz majd gondot a munkahelyemen.

Summa summárum, habár halálosan fáradt voltam/vagyok (mintha egy búra lenne a fejemen két napja), némileg szórakoztat a helyzet: pl. az, hogy holnapra a prosiban fellelhető KITEX kapcsán felmerülő GyIK-kérdésekre kell megtalálni a választ a kapott anyagból -- természetesen egy sincs benne.
Kíváncsi lennék, mennyit keres egy ilyen tréner, ha eljön egy éjszakára két ppt-vel meg másfél videófelvétellel, és osztja az észt evidens dolgokról.

Anyway, holnap délelőtt folytatjuk, a kerós csak beszervezett két diákot is vizsgáztatást gyakorolni, én majd vállalom azt a részt, hogy felolvassam: Good morning/afternoon. Welcome to your exam. My name is ... My colleague over there will only listen. (valami ilyesmi, most improvizáltam, ami nyilván a sztenderdizálás elleni komoly vétek...)
Sőt, holnap azt is tervezem megkérdezni, hogy egyébként remélhetjük-e, hogy az egyes vizsgákra felkészülünk, mert hiszen mondjuk a lovasturizmusról nem olyan könnyen improvizálok szerepjátékon alapuló szituációt... Akkor már inkább Nietzsche.
Hát, szóval ilyenekkel töltöm az időmet ahelyett, hogy a doktorimat írnám.