Mégis mekkora országos káoszra vall az, hogy azzal hív fel a megyei vizsgaszervező, hogy adjak tanácsot, honnan tudnának beszerezni két nagyon fontos forrásolvasmányt. Mert ha nem sikerül, akkor jobb lenne azt a két tételt inkább elsuvasztani.
Aztán pedig a mai vizsán hiányzik egy fontos dokumentum, amit fél óráig keresünk délután négykor, holott ők nem készítették oda. A szervező iskola igazgatóhelyettesét majdnem úgy kell felmosnom - aztán mindenkit lehülyézünk és röhögünk.
Vajon meddig működik a mindenki lehülyézés - röhögés kombó? És mennyire hatékony?
Vizsgáztatni egyébként jó; még egy helyzet, amikor úgy érzed, tudsz segíteni azokon, akiknek erre szüksége van.
Az mondjuk nem olyan vicces, hogy a vizsgáztató kollégák is a "háborútól" rettegnek, és azon hápognak, hogy én merek ezekről a témákról beszélni órákon - hát, miért ne mernék. Nem nagyon van veszteni valóm, legfeljebb a józan eszem.
Ahhoz pedig azért még ragaszkodom egy darabig, mert másom sincs.
 |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése