Hogy mi van velem

Most már eléggé szétestem. Kívülről mondjuk ez nem annyira látszik, vagy lehet, hogy de.

Úgyhogy most ki kellett alakítanom egy mestertervet. A mestertervezés egyébként jól megy, a megvalósítás egyre kevésbé.

Pontokba szedve (nem, ez nem a mesterterv).

• Egy pályázat keretében meghívtam két kortárs szerzőt rendhagyó órára, mindkettő jól sikerült.
• Mindkét diákom továbbjutott az ODTV-n.
• A digitális iskolaújsággal többet foglalkoztam mostanában, mint ezzel a bloggal, ez egyértelmű. És szomorú is picit, de azért az eredmény minőségi.
• A napokban megnéztem három Bánk bánt. Az őszi pécsi balhéról írok tanulmányt. 
• Lemondtam egy megmutyizott kínai oltásról, hogy elmehessek a többi pedagógussal együtt az oltópontra. Vagy hülye vagyok, vagy morálisan önzetlen. Vagy egyik sem. Esetleg mindkettő.
• Ahogy hallom, április 19-én visszamegyünk az iskolába. Még van két hetem, hogy élőben várjam az érettségi szünetet.
• A Diócica beteg volt, de meggyógyult magától, úgyhogy jelenleg úgy döntöttem, eltekintek attól, hogy 25 ezerért alap laborvizsgálatot csináltassak neki, hiszen én sem voltam sem laborban, sem orvosnál, sem neurológiai felülvizsgálaton másfél éve.
• Láttam a Nomadlandet. Nézzétek meg feltétlenül. Semmi nem esett jobban, mint ez. Pont hogy nem hülyeségekre vágyom, hanem arra, hogy valami hasson. 
• Félbehagytam egy Oksanent és egy Ulickaját Totth Benedek Az utolsó utáni háborújáért. Nyugi, majd mindkettőt folytatom.

Egyébként meg mindenki megbolondult. 

Majd írok rendeset is, ha kész a mesterterv. 

Mondjuk valami vicceset arról, hogy hogy nem tartom be...

De addig se akarom, hogy elfelejtsetek.