Ma szitkozódva és fogcsikorgatva kérvényt írtam az igazgatónőnek. Az
imént fejeztem be. Ha kicsit jobban eleresztem magam, egy esszé
kerekedik belőle, de így is van rá esélyem, hogy nem olvassa el, ugyanis
-- sűrűn -- több lett, mint egy oldal.
A lényeg az, hogy a mi bonyolult lélekvilágú iskolánkban, amihez
képest az orosz tajga meg a sötét és depresszív Szibéria is lóf***, nem
lehet rendesen összeállítani az órarendet. Ez van! Nem le-het!! Értem?!
Nem engedi a program!
Az emberre rendszeresen rá van bízva, hogy néhány órát ceruzával,
hálótervekkel hadakozva maga préseljen bele az órarendbe (jelige: "Oldd
meg!"), miközben hajbókoló és csontig benyaló közszolgák akadályozzák az
útját folyamatosan. Amikor először láttam ennek a módját-útját,
őszintén rácsodálkoztam és meglepődtem, hogy ilyen van?
Teremtsük meg magunknak a munkafeltételeket, majd dolgozzunk. Önállóságra nevelés, ugye.
Nekem négy extra órám nem került be az órarendbe, ellenben kedden
csak két órám van. (Ha kérném, biztos nem sikerülne ez a balansz.)
Csodák csodájára viszonylag egyszerűen el is helyeztem őket ("Oldd
meg!"-jeligére), aztán ma jöttek az obstákulumok, úgymint Közoktatási
Törvény, 52. paragrafus, 3. bekezdés, valamint Belső Parancsok Kusza
Hálózata. Bépékáesz!
Órákat nem lehet úgy csereberélni, hogy kilencedik évfolyamon hatnál
több legyen egy nap (senkit ne zavarjon, hogy abból négy tesi, rajz,
ének, ofői) vagy hogy hetedikben-nyolcadikban sokszor volt ilyen. A
gyerekek és a szülők egyébként készek aláírásukkal igazolni, hogy
vállalják az aznapi hét órát.
Hétfő hetedik órában pedig a virtuális megbeszélések időpontjában
(ami nem mindig van, de hátha) ne legyenek órák. Maradnak tehát a
nyolcadik, kilencedik, tizedik és mínusz egyedik órák (de már azok is
jórészt foglaltak), mert a hangzatos lózungokra figyelünk, a
túlterheltségre meg á, nem.
Úgyhogy kérvényt írtam, mert eljutottam arra a pontra, hogy nem tudom
ellátni a munkám, mert nem tudom összerakni az órarendem. Meg televan a
búrám az "Oldd meg!" - "Megoldottam!" - "De így nem jó!" - "Akkor hogy??" - "Azt nem tudom, oldd meg!" dramaturgiájú pingpongjátékkal.
Most azon tűnődöm, milyen következményei lennének objektíve annak, ha
heti 22 óra helyett csak húszat tartanék meg... Vagy ha azokat se
tartanám meg. Vagy egyáltalán, csak úgy bejárnék kávézgatni, mint az
önkormányzati képviselő-testületi tag, aki még egyetlen értekezleten se
nyitotta ki soha a pofáját, csak a dohányzóban szokott szolidan
zsidózni.
Kóda:
Miközben ma ezen tűnődtem, napközben megint változott az órarend, így
történt, hogy hiába indultam el az ötödik órámra, nem találtam meg a
csoportot. Kiderült, hogy infóórára vannak beosztva. Döbbenet.
Egyszerűen a szürrealizmus témakörébe tartozik számomra, hogy mikor
változott meg a pénteken lediktált (ötödik, nyelvtan órát prejudikáló)
órarend. És miért tudta mindenki, kivéve engem. És hogyhogy az összes
falon olvasható dokumentációban nem szerepelt ez a mai óra.
(Bizonyítékom van rá, hogy pénteken még szerepelt.)
Lehet, hogy napközben átcsöppentem egy párhuzamos valóságba. Lehet,
hogy élet vagyok a szöszön. Lehet, hogy csak álmodik engem egy lepke.
Vagy lehet, hogy benyelt az a kurva mátrix.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése