Van ez a G. néni, aki egy olyan fajta napközis tanítónéni, aki
feszülős fehér farmerban flangál meg fodros blúzban a 30 fokban a
flaszteron, a fülében meg nagy ezüst karika fülbevalót hord. Nincsen
vele semmi baj, szép erőteljes és határozott orgánuma van, valószínűleg
valami low budget továbbképzésen jól megtanulta azt is, hogy a szülővel
kedvesen kell viselkedni, meg mosolyogni kell, hogy jó benyomást tegyünk
rá.
Aztán majd eltelik néhány tíz év, és pont olyan házsártos, ordibálós,
keserű és kiégett és aszott tyúk lesz, mint azok a tanító nénik, akiket
itt a kertiben késő délutánonként látni szoktam, amint mennek az
éjjelnappaliba a rövid plusz sörért az esti bódulathoz. Persze ha
van/lesz egy nem pedagógus, de a versenyszférában dolgozó férje, akkor
nem. Akkor majd unatkozó negyvenes lesz, aki fiatalos apukákkal szűri
össze a levet napközi után, amikor az ember még nincsen otthon.
Igazából akár sajnálhatnám is, mert az aljamunka jutott neki; napközi
negyvenhét gyerekkel, ha jól értem, kombinált tanulószoba egyben,
negyedikes, ötödikes, hatodikos, hetedikes korosztállyal. (A
hatodikos-hetedikes nem tudom, hogy kerül oda, talán kötelezővé tett
tanulószoba vagy felzárkóztatás, de hát ki tudja mit zárkóznak, amikor
G. néni -- bár nagyon filigrán és határozott -- persze nem tud egyszerre
négy évfolyammal házi feladatot ellenőrizni.)
A napközi G. néninél kettőtől négyig tart, első indoklás szerint
azért, mert így szépen lesz idő mindenkinek a házi feladatát
ellenőrizni. Második körben nincs indok, mert kiderül, hogy erre
egyszerűen nincs személyi kapacitás (ezt a szót ő nem használja, hanem
én). Mindegy, előbb eljönni a koedukált napköziből nem lehet, mert
"amúgy is nagy volt a túljelentkezés". Addig igenis ott kell játszani a
flaszteron vagy éppen punnyadni a harmadik emeleten.
Pár dolog viszont nem világos.
A napközit az alsó tagozatban tudtommal biztosítani kell törvényileg,
és most mindegy, hogy délutáni tanórának vagy felügyeletnek hívjuk.
Akkor meg hogy jön ide a túljelentkezési ráta? Valamint ha a személyi
kapacitás defektes, azaz nem sikerül mindenkit ellenőrizni (ami
érthető), plusz a negyedikesek meg a hetedikesek leckemennyisége amúgy
sem kompatibilis, szóval aki végzett, az csak unatkozik...
... szóval akkor miért kell a negyedikest naponta azzal lelki nyomás
alá helyezni, minden józan ész ellenére, hogy próbálja meg elintézni,
hogy minden nap négyig maradjon (jelzem, unatkozni...)? Vajon ide már
leszólt a Rózsa telefonon, hogy kerül amibe kerül, kísérleti jelleggel
vezessük be az egész napos iskolát? Esetleg attól tartanak, hogy elfogy a
gyerek, és szegény G. néninek még ez a félállás (?) sem jut, és mehet
diszpécsernek meg ingatlanügynöknek?
Pedig biztos, hogy jutna, mert egy csomó kölyök csak aludni jár haza,
már tíz évesen is. De tényleg. Úgyhogy kultiválni kellene, ha valaki
meg nem (csak)...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése