A Katonák voltunk felvonultat mindent, amit a háborús filmekben nem szeretek. Egyoldalúan eltökélt hazafiság, a végtelenbe elgyalogoló katona, az életét a "zembereiért" beáldozni kívánó parancsnok (aki a végén természetesen sírva fakad, hogy nem halt meg a csatatéren a bajtársaival), sőt a Mel Gibsonra oly tipikusan jellemző keresztény-katolikus világkép. Kedvencem két jelenet: az egyik, amikor furcsán értetlenkedve néz a kislányára, mikor az kijelenti, hogy "én metodista vagyok, mint a mami", a másik pedig, amikor a bevonulás előtt imádkozik, kéri istent, hogy az ellenség imáit azért ne hallgassa meg annyira...
Az operatőri munka is igazán jellemző; az elején próbálnak lesokkolni minket a toroklövéskor lassítottan kifröccsenő vérrel, aztán van sok szintén slow motion csatajelenet fájdalmas tekintetekkel és családias-testvériesen együtt érző hazaszeretettel. Amikor Mel kijelenti, hogy a 'halál völgyéből' nem menekülhetnek el, vállalniuk kell a végső ütközetet, már tudtam, hogy az egész úgy lesz dramatizálva, mint a Hazafiban vagy a Braveheartban a döntő scéna... és persze mindig van egy életben maradt szereplő, aki a hősöknek emléket állítva keretszerűen narrálja az eseményeket.
Ami még különösen gáz az ilyen filmekben szerintem, hogy hogyan próbálnak emberarcot adni az ellenségnek (itt: a vietkongoknak) különböző ismerős és családias-romantikus jelenetek beiktatásával (itt: a szerelmes vietnámi katona naplóírása ill. halála, miután megpróbálja leszúrni az abszolút amerikai főszereplőt). Teszik ezt persze úgy, hogy közben azért az opponencia idegenül beszél (nem is feliratozzák, nehogy véletlenül megértsük) -- na de ami feltette a pontot az i-re, az az a jelenet volt, amikor a túlerő (végül vesztes) vietkong vezére a csatatéren a helyén hagyja az amcsik által kitűzött győzelmi zászlót elismerő pillantások közepette.
Hogy a nemek eloszlása egyenlő legyen, a film másik cselekményszála az otthon várakozó feleségek subplotja, élükön persze Mel feleségével (Madeleine Stowe), aki, átvéve az ártatlan taxistól a kellemetlen feladatot, felvállalja, hogy begyűjti az összes -- férjek halálhírét hozó -- sárga táviratot, hogy aztán kíméletesen ossza ki azokat. Megható...
Na mindegy, utoljára ma még megnézem Az őrület határánt, hátha, aztán átnyergelek mondjuk a politikai krimikre....
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése