DT, a zsenge

Ez a Deutsch-ügy nagyon remekül szimbolizálja a hazai közállapotokat, már ami a kulturáltságot illeti, de nem is annyira ez érdekel, hanem hogy ez hogyan szivárog le a mindennapokba, és hogyan hat a közbeszédre. Nem is annyira a miénkre (az már rég el van rontva), hanem mondjuk a kiskorúakéra.

Persze egyáltalán nem gondolom, hogy 1) a kiskorúak beszédét csakis a média szennyezi 2) elemi módon szükséges dolog, hogy egy kiskorú híradót nézzen... sőt, azzal is tisztában vagyok, hogy nem DT az ördög, már ami a parlamentalizált káromkodást illeti. (Az imént volt az Aktívban egy színvonalnak megfelelő összeállítás "káromkodó képviselőkről", csak éppen persze azt felejtették el hangsúlyosan lefektetni, hogy az esetek többsége, bár nem esik gyengébb elbírálás alá, de véletlen, óvatlan, figyelmetlen, miközben ez a mostani a legkevésbé sem nevezhető annak.) Részemről például a híres-hírhedt őszödi beszéd hallok nemcsak hogy több "gyurcsányozást", de több "elkúrtuk"-ozást (hogy más példákat ne is mondjak) gyerekek szájából, ami azért is meglehetősen visszatetsző, mert legtöbbször persze azt sem tudják, ki az a Gyurcsány vagy az MSZP. És akkor arról nem is beszélnék, hogy milyen szélsebesen terjednek a Novák Előd-féle mondatok és bizonyos szubkultúrákat érintő szidalmak (bár ezek egy részét foghatjuk a focidrukkerekre is persze)...

A fontosabb konzekvencia azonban egyrészt az, hogy Deutsch egyrészt nincs tisztában azzal, hogy milyen pozícióban van. Azt mondja, a twitter oldalán magánbeszélgetést folytat, és egyszerűen képtelen felfogni azt, hogy politikusként, közemberként bármi, amit mond, minimum közkijelentés, ha nem több. Ez ugyanis vele jár. Elég nehezen hiszem el, hogy a jogi egyetemen nem tanítanak kommunikációt és/vagy diskurzuselméletet és/vagy szociálpszichológiát, esetleg médiaismereteket alapfokon.
Teszi mindezt ráadásul az Interneten, saját névvel.
Minden valamirevaló mezei blogger tudja, hogy amit a virtuális térbe odahány, az nyilvános. A mondatokat elengedjük, és ha nem a felelősség teljes tudatában tesszük, akkor érhetnek minket meglepetések. Biztos sokan azt is megtapasztalták már, hogy az egész sokkal kellemetlenebb, ha az ember kiléte ismert; akkor sokszor még olyan dolgoknak is jelentőséget tulajdonítanak az olvasók, amik mögött nincs is különösebb szándék. Vagy jönnek a közvetlen ismerősök, civil életünk részei, és jól számon kérnek. Esetleg megkérdezik a büfében másnap, hogy "ez meg mit jelent". Felettébb rossz érzés.

Ez az ember, hazánk EU-parlamenti politikusa pedig azt hiszi, hogy a "ki a fasz" meg a "baszd meg", az csupán "ki a fasz" és "baszd meg". Ennyire ostoba, hogy nem tudja, hogy dehogy, mert hiszen az a politikus álláspontja, a párt, a kormány, a jogászdoktorok (aka Dr. DT) és az ország álláspontja is. A 2/3-é ugye. Akire mindig hivatkoznak. Tehát, ha sarkítok, akkor tulajdonképpen az a helyzet, hogy -- és most figyeljenek -- a magyar választói akarat legfaszozta Thomas Meliát. (Ez az értelmezés mondjuk talán még nem is annyira lenne DT ellenére.) Más interpretáció szerint a magyar választók viszont otromba parasztok és kommunikációképtelen bunkók, Deutsch legalábbis ezt tette nyilvánvalóvá rólunk. Köszönjük, Tamás. Örök hála ezért az ergya és sötét pökhendiségért, hogy minderre még büszkének is kellene lennünk, mert milyen jól megmondtuk.

A másik észrevétel pedig az (némileg idehozva az Orbán-féle stílust is a sallerekkel meg a kiosztott pofonokkal meg az egész nyugatot érintő attitűddel), hogy DT úgy viselkedik, mint egy tizenhárom éves pubi, aki akkor és attól érzi magát kannak, ha a "nagyok" jelenlétében ki mer mondani olyan szavakat, hogy "fasz" meg "kurva anyád". Az ember aztán a kiskamasznak igyekszik türelmesen elmagyarázni, hogy a kakasviadalokat a haverokkal kell megvívni, nem pedig a mamával és a boltos nénivel, és arra gondol, hogy ugyanaz a gyermek, amikor éppen nem zubognak benne a hormonok, mennyire kedves, aranyos, előzékeny, okos és intelligens tud lenni. Unlike DT. És én kérek elnézést minden ezt olvasó tizenévestől, hogy összevetettem velük doktor dajcsot.