Először is a kereskedelmi potenciál fel nem ismerése. Brighton kisváros, tengerparti város, de a turistavonzalom nagyban épít a Pride-ra év közben is, nyáron meg különösen. Nemcsak a mindenhol kapható szivárványos kütyükre gondolok (zászló, síp, kalap, nyakkendő, lufi, stb., amiket nem, nem csak a melegek vesznek meg, hanem a kisgyerekes családok is ugyanúgy, ahogy a Mickey-egeres lufit a búcsúban), hanem a kocsmák, vendéglátó helyek és más turistacsalogatók alkalmi akcióira és vendégcsalogatóira, na meg az élelmiszerboltok óriási forgalmára az adott időszakokban. Nem véletlen tehát, hogy minden magára valamit adó helyen kiteszik a szivárványos zászlót, ami kifejezhet szolidaritást is, de persze reklámcélokat is szolgál. Ezzel összekapcsolhatjuk egyébként azt is, hogy nálunk haladóbb gondolkodású nyugati kultúrákban a meleg közösségek jelentős célcsoportjai a reklámnak meg mindenféle kereskedelmi tevékenységeknek, hogy csak egyetlen különlegesebb példát mondjak, láttam olyan esküvői ruhaboltot, ahol a női részen a tizenöt centis sarkú fehér körömcipők mellett lehetett kapni fűzős, tornacipőhöz hasonló alakú csilli-villi lapos talpút is.
(Ha meg már a szivárványnál tartunk, érdemes elmondani azt is, hogy nyilván ahhoz is idő kell még nekünk, hogy felfogjuk, hogy a szivárvány egy összetett szimbólum, és a gay pride-on kívül jelentheti a békét meg a nemzetközi összefogást is. Így a legcselesebb csecsebecsék - pl. a karkötő - ügyesen rájátszik arra, hogy a színek sorrendjének megfordíthatósága többféle elkötelezettséggel ruházhatja fel annak viselőjét.)
Szóval Brighton ügyesen kihasználja a helyzetet, és ezért nagy vonzerőt jelent a nemzetközi turizmusban is.
A rendezvény egyébként vállaltan politikai tartalommal telített, és ebben itt nincs semmi meglepő, ez adja az egyik lényegét. (Éppen ezért értettem részben egyet azzal a cikkel, ami a hazai menet apolitizálásának szándékát kritizálta.) A menetre előzőleg kell regisztrálni, és nem is hiányozhatnak a különféle pártok képviselői (zöldpárt, szocialista párt), de más politikai és önkéntes szervezetek sem. A toryk ellen demonstrálnak, támogatókat meg aláírásokat gyűjtenek, én is kapok egy LGBT against the Nazis! szórólapot. Aztán beállnak a menetbe ugyanúgy, ahogy a különféle civil szervezetek, szolgáltatók és némely egyházak képviselői is. Itt vannak a tűzoltók, a rendőrség, a mentők, a légi közlekedés, egyes főiskolák, tánccsoportok, színházak. (Ajánlom a képaláírásokat szíves figyelmezésre, a galérianézetben látszanak. Csináltam néhány minivideót is, azt még nem tudom, azokat hogyan lehetne hozzáférhetővé tenni.) Az az érzésem, otthon a pride fogalmát is valahogy sürgősen revideálni kellene, a magyar megfogalmazások ugyanis sehogy sem tudják visszaadni azt, amit ez a fogalom itt takar. A 'méltóság' valamiféle csendes felsőbbrendű tiltakozás, a 'büszkeség' pedig - mint tudjuk - olyan téves asszociációkat hív(ott) elő a magyar közönségben, hogy "hát ezek buzik, és még büszkék is rá?!" - és hasonlók. Nem, a pride itt nem a szexuális másságra vonatkozik, ezek a közösségek egyszerűen arra büszkék, hogy letettek valamit az asztalra polgárként, emberként, az elért eredményeikre, a céljaikra. Óriási különbség!! Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a legnagyobb baj az, hogy nálunk az emberek többsége egyszerűen nem talál semmit, amire belülről, emberileg büszke lehetne, és amíg ez így marad, biztosan nem lesz előrelépés.
Meggyőződésem, hogy a mindenféle emberek itt tőlünk nyugatabbra ezért is tudják magukénak vallani ezt a rendezvényt, mert azok az emberek vonulnak, akik részei az ő mindennapjaiknak: a rendőrök, a tűzoltók, a légiutas-kísérők, a színészek és a boltosok.
A menet elején egy VIP busz állt (a helyi közlekedési vállalat egyébként double decker buszokat biztosított a menet ideje alatt az úttest mentén, ahova adakozás ellenében fel lehetett menni, és onnan jobban látni), annak az emeletéről konferálta végig a műsorvezető a menetet, minden felvonuló szervezetet egyenként bemutatott, miután köszöntötte a népes egybegyűlteket, mindenkinek happy pride-ot kívánt, majd pedig egy lelkésznő megáldotta a rendezvényt, az emberek pedig éljeneztek. Na ez volt a második pillanat, amikor sírva fakadtam a rám szakadó szabadságérzés miatt érzett katarzistól, az első az, amikor láttam, hogy itt mindenki örül, senki nem fog bántani senkit, az emberek nevetnek, fotózkodnak a travikkal meg a dragekkel (vagyis az ellentétes nem ruháit viselőkkel), akik otthon ugye botránykövek, de itt pedig a látványosság és a poén csúcsa, sima színház és szórakozás. Ebből is látszik, hogy a színházfelfogásunkkal is súlyos bajok vannak. (És akkor elgondolkodtam, hogy ennek pedig köze lehet a mi kifejletlen és bigott humorérzékünkhöz és [ön]irónia-hiányunkhoz, hogy jobban szeretünk másokon röhögni, mint másokkal együtt, örömünket inkább abban leljük, ha valakit kinevethetünk, és még véletlenül sem vállaljuk a helyzetben való részvételt, hanem jobban szeretünk kívülről kritikusan nevetni.)
Egy darabig figyeltem és kísértem a menetet, az ablakokban meg az erkélyeken emberek lógtak és fotóztak, integettek. Sok kisgyerekes család, nyugdíjasok (ld. a fotók), iszonyat tömeg. Simán jó lecke ahhoz, hogy az ember az utolsó szál előítéleteit is felszámolja, az olyanokat, mint hogy minden buzi nőies vagy bőrszerkós, minden leszbi fiús, a homoszexualitás fiatalkori kalandozás és tévelygés, a buzikra nem jellemző a monogámia, a melegek kirívóan öltözködnek és viselkednek, a pride-ra csak a buzik mennek el, stb. Ajánlom a fotókat szíves tanulmányozásra.
A rendezvény aztán a városban távolabb eső Preston parkban egy nagy kirakodóvásárral/bulival folytatódott, éjszakára pedig több szórakozóegység is a Pride-hoz kapcsolódó partykat szervezett (ld. reklám és marketing feljebb). Erre már sokan nem mentek el, amit az is bizonyít, hogy délutánra tele lett a tengerpart meg a mólószerű szabadidőközpont (a pier). Nagyjából eddigre már lejártam a lábam én is, úgyhogy ha egy kicsit bátrabb lettem volna, fürödhettem volna a tengerben (volt is nálam fürdőruha), de nagyon fújt a szél és nem mertem a cuccomat sem gazdátlanul hagyni. A nap kb. 45 percig sütött egész nap, de a nagy szélben ez pont elég volt, hogy totál leégjen az arcom. A városban még megnéztem a kultúrnegyedet, ahol a Royal Pavilon és a park van, de más érdekességeket sajnos nem láttam, mert megint előjött a tömegiszony. Biztos, hogy vissza fogok menni, akció van a Southern Rail vasúttársaságnál, online foglalás esetén 25%-al olcsóbbak a jegyek egész nyáron, úgyhogy annyiért lehet ide jönni meg vissza, mint egy mozijegy ára.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése