A héten arra jöttem rá, hogy az iskola olyan
így közvetlenül szünidő előtt (ami, pláne, karácsonyi), mint egy
túszdráma élménye. Azaz az ember általában véve kényszerhelyzetben van,
sokáig, akarata ellenére bele van erőltetve egy keretbe, ami számára
minden szempontból kellemetlen, és árgus szemekkel több irányból
felügyelik.
Aztán amikor végre kiszabadul, a
fogvatartóval időközben kialakult érzelmi kötődés miatt egyszerűen nem
tud működni a civil létben. Semmi sem sikerül, minden balul üt ki,
minden és mindenki csak bosszúságot okoz; más szóval a keretek megszűnése
miatt az ember a külvilágban nem találja a helyét, csak esik-kel és
téblábol. "Az iskolában a nap első fele még oké volt, még hagyján, a nap
többi része...! nagyon szar volt." Ez egy gyakran elhangzó mondat.
Hát így.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése