Karácsony rush

Gyűlölöm ezt a névhúzós-ajándékozós mutatványt karácsonykor, még szerencse, hogy a munkahelyen nincs ilyen, kiakadok, ha olyanokat kell ajándékoznom, akikhez semmi közöm, személytelenségekre költeni meg különösen gyűlölök.

Eddig két karácsonyi alkalmon voltam, és egyiken sem ihattam semmi alkoholt (e hónapra nincs bérletem), viszont már most meglehetősen elfáradtam, mert ez egy idegbaj, hogy az ember még dolgozik is, de jól kell éreznie magát holmi "karácsonyi együttlétekkor". Az első mondjuk egy puccos étteremben volt, és a jó kaja kárpótolt azért, hogy kb. húsz év, mire feloldódom egy relatíve idegen társaságban (velük most voltam először). A második a szokásos munkahelyi, ahol a főnök életében először jól beszélt (röviden, sallangmentesen) egy nyugdíjba vonuló kolléga búcsúztatása alkalmával. El is érzékenyült, olyan volt, mint egy olvadozó jégszobor, amint éppen pattogzik szét a jég, és amikor azt mondta, "hát most még én is elérzékenyülök, pedig nem szabad", akkor hirtelen nagyon-nagyon megsajnáltam, és arra gondoltam, de jó lenne, ha valaki átölelné, mert lehet, hogy az a típusú nő, akit egy ölelés egészen meg tudna változtatni.
Tökre jó fejnek érzem magam, hogy az elmúlt időszakok előzményeit tekintve ilyeneket tudok gondolni.

Nem voltam demonstrálni sehol, amit egyébként bánok.
A diákok számomra most az antidepresszáns.