Miközben dübörög a nyomor a közoktatásban (heti négy nulladik óra,
elmaradt béremelések -- hűű, de meglepődtünk -- sok felesleges
továbbképzés, kihasználatlan túlórák, a zavart tökéletesen érzékelő
diákok, stb.), azért új dolgokkal is gazdagodom. Tulajdonképpen egészen
büszke vagyok magamra, hogy képes vagyok innovatív lenni ebben a
végtelenül begyöpösödött országban, ami/aki nemet mond mindenre, ami más
és új.
Kínaiakat tanítok angolra az egyetem "nulladik évfolyamán", a
közgázra készülnek keresztféléves képzéseben, és addigra meg kell
annyira tanulniuk angolul, hogy felvegyék őket, és hogy akadálymentesen
végezzék a képzést/vizsgázást is. Ami speciális ebben nekem, az
leginkább a kulturális kihívás -- bár tulajdonképpen örökké hálás
lehetek ennek a drága iskolának (fő munkahelyemnek), hogy kénytelen
voltam kiképezni magam valami piacképes dologból is annak idején (aka
üzleti angol), hiszen az elején erre vettek fel 16 órában. Mint Makó
meg Jeruzsálem. Kábé.
No, azóta ezt megtanultam, és most az a hírem, hogy ehhez nagyon jól
értek, ezért business angolt tanítok két kínai kislánynak, hát
mondhatom, nem egyszerű. Nem azért, mert nem tudnak angolul
(szerencsémre elég jól tudnak), hanem mert gőzünk sincsen a közép- és
középnyugat-európai kultúráról. Múltkor például szóba került az eBay egy
szövegben, és magyaráznom kellett. Amikor a valutákat tanítottam,
elvittem itthonról az ötödikes töriatlaszt (a horvát kuna meg a cseh
korona és a zlotyi miatt), legközelebb pedig LEGO-t fogok vinni, mert a
japán játékpiac kapcsán felmerült, hogy én mivel játszottam kiskoromban.
Szó se róla egyébként, én se tudom, ők mi mindent emlegetnek, amikor a
kedvenc kajájukról, a gyerekkori kedvenc játékukról vagy a kedvenc
zenekarukról van szó. Csak hát ők akarnak közép-kelet-európai egyetemre
járni, nem én.
Szóval mindez borzasztóan érdekes, halál jól szórakozom, amikor
egymás között beszélgetnek, nagyon aranyosak. És egyébként szorgalmasak
és motiváltak is. Mindenki azt mondja, szerencsém van, egy csomó keleti
diákot nem nagyon érdekelnek az itteni tanulmányaik (legalább is a
nulladik évben).
Igazi élményszerűség ez mindazok mellett, hogy kék-zöld foltokkal
vagyok ellátva a véralvadásgátló miatt, hogy a genetikára kell mennem
hamarosan, vagy hogy azon parázok, hogyan kéretőzöm el a főnökömtől,
mert megint hívtak emelt szintű érettségire - munkanapon. Mindegy,
minden este írok-olvasok 1-2 órát, hétvégén pedig elviszem a felemet
moziba, és megnézzük a Taken 2-t, mert jót tesz majd a látens agresszió kiélésének.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése