Teljesen ironikus dolog ebben a városban autómentes napot tartani (szept. 22.). Rendszeresen olvasom a freeblogon a biciklisták anyázását a Margit-híd kapcsán paralell a BKV anyázásával (és az autósok kontra-anyázásával).
Hát igen, ha az utak az ország vérkeringése, akkor itten mi komoly érelmeszesedésben szenvedünk. Nagyban és kicsiben egyaránt.
Én marha büszke lennék egyébként arra, hogy az iskolakezdés óta alig
ültem autóba -- nem tagadom, hogy ez nem csupán a
környezettudatosságomnak köszönhető, hanem a beiskoláztatás egyre
növekvő költségeinek is. Busz, bringa. Ez van. Igen ám, csak hogy a
biciklim másfél hét után defektet kapott a fincsi pécsi puklik és patkák
miatt, a gyengécske csomagtartóm pedig nem bírta el a tudás terhét.
Arról nem is beszélve, hogy a város teljesen alkalmatlan a biciklizésre,
mert bár halomra lehet előzni a PKV Rt.-t és az autósokat, nincs rendes
bicikliút meg sáv, de rendes járda sincs.
Szóval én mondom, ironikus ez az autómentes nap.
Forgalmival ingyen utazhat plusz egy személy. Köszi. Örülj, paraszt,
hogy a lezárt sávok mentén a reggeli hűs 24 fokban élvezheted, hogy
három piros lámpa után jutsz túl a hídfelújításon. (A kétpúpú híd egyik
púpjának a szembejövő sávja... a másik púp még hátravan... május óta
csinálják.) Örülj, hogy a 15 perces utat 45 perc alatt teheted meg, és
úgy nevelheted környezettudatossá (és autómentessé) a gyerekedet, hogy a
buszok nem tudnak felkaptatni az emelkedőkön.
Nem mintha autóval jobb lenne, mert azzal is negyvenöt-ötven perc az út,
a különbség tán annyi, hogy a három piros lámpát a saját kárpitodat
koptatva viseled el. Motor beindít, leállít, beindít, fék. Busz kienged,
beenged, anyázás, dudálás, ideg.
Stressz- és autómentes napok... Igen, alig várom a telet, mikor majd a
buszokon nem lesz téli gumi (de az autón se!), és a három piros lámpát
télikabátban, zárt ablakok mellett tűrjük, miközben zsörtölődő
kisnyugdíjasok öldökölnek szempillantásukkal az ülőhelyért. Hogy aztán
ne engedjék kinyitni az ülőhelyek melletti ablakokat. Mert nagy a huzat.
Így aztán reggelente majd megérkezünk izzadtan és idegesen, hogy
tanárhivatásunk teljes küldetéstudatával lelkesült tudást közvetítsünk
az ifjúság irányába.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése