De ennek ellenére mondjuk mindkettőt nézte a tévében.
Szóval ma úrizáltam. Vettem ebédre egy camembert-es szendvicset meg egy meggyes sütit a délután matekverseny felügyelet elé (másfél óra!), meg még egy Magyar Narancsot is. Most a Takács Gábor- interjú miatt. Múlt héten az Alföldi-interjú miatt vettem meg, hát tehetek én róla, hogy mindig olyanok vannak a MANCS-ban, amik érdekelnek engem...?
És erről pedig eszembe jutott, hogy nem is olyan régen az volt a hét fénypontja, hogy pénteken a munkából hazafelé vettem egy MANCS-ot, egy 168 órát meg egy ÉS-t, otthon bekapcsoltam a tévét vagy kávét főztem (vagy mindkettő), aztán sorban elolvastam mind a hármat, és közben este lett. Vagy más hétvégéken ugyanezekkel a lapokkal felpakolva felszálltam valami vonatra, ami hazavitt. Aztán otthon hagytam a paksamétát a nevelőatyámnak, akit anno még én világosítottam fel (ui. nagy szoci az öreg), hogy a MANCS már rég nem Fidesz-orgánum...
Nem hiszem, hogy mindez az azóta történtek miatt változott volna meg...
Versenyfelügyeletek alkalmával (akárcsak az érettségin) egyébként mindig felhívják a figyelmet, hogy felügyelő tanárként semmit nem csinálhatunk. Se munka, se könyv, se újság. Határozottan emlékszem azokra az időkre, amikor az engem felügyelő tanárok márpedig könyvet olvastak, példatárakat, feladatgyűjteményeket nézegettek, mégsem dőlt össze a rendszer.
Tavaly matematika érettségin tőlem is elkobozott a főnököm egy kis méretű kockás spirálfüzetet, amibe az engem akkor foglalkoztató problémakör kapcsán a gondolataimat jegyzetelgettem... azóta is azon tűnődöm, vajon belenézett-e....
És most, ahogy ezeket a sorokat írom, egyrészt az jut eszembe, hogy milyen rémes is másféle óra semmittevésre kárhoztatni valakit... másrészt pedig jómagam teljesen eszköztelenül is úgy el tudok kalandozni, hogy azt se tudom, hol vagyok. Robotizálnak minket, mert hagyjuk, ez van. Ami fontos, az fontos.
Jobb napjaimon egyébként felettébb szórakoztatónak találom az ilyen kicsinyes szabályokat, ahogy azt is, hogy az Antigoné egy szerelmi tragédia, a görögök vándorszínészek voltak, vagy hogy Shakespeare francia volt, és latinul írt verseket (dehogy még mit, azt nem tudjuk). [Heti érettségi termés...] Rosszabb esetben pedig arra gondolok -- manapság egyre gyakrabban visszatérően -- hogy nincs kedvem erről a posztról kimozdítani senkit. Aki szerint a latin a realista (sic!) műveltség alapnyelve, a Bánk bán pedig az 1848. márc. 15-i eseményeket dolgozza fel, hát maradjon úgy.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése