Politika light

Az iskola egy társadalmi intézmény - társadalomba ágyazott, komolyan és súlyosan érintik a világ dolgai, és az iskola polgárai, a fiatal, felnövekvő generáció fokozottan érdeklődik minden iránt, ami körülötte történik. Még jó, az lenne a rémes, ha ez nem így lenne.

Éppen ezért gyávaság és felelőtlenség bizonyos témákra azt mondani: erről itt nem beszélünk.
Személy szerint én beszéltem is már sok "nem odaillő" dologról. Rasszizmusról, erőszakról, homoszexualitásról, intoleranciáról, mindenről. Ugyanis mindenről lehet beszélni. És ezekben a beszédhelyzetekben szinte kézzel tapintható az információéhség, a tudásvágy és a tanórákon egyébként nem tapasztalt érdeklődés is. Ahelyett, hogy ennek örülnénk, letörjük az érdeklődést - gyávaságból, kimondom. Vagy tudás és érdeklődés hiányában. Nagy hiba.
Hogy csak egyetlen példát emeljek ki: részint azért, mert az átlagost meghaladó mértékben harapózik a fiatalok között az előítéletes gondolkodás, a szélsőjobboldali eszmerendszer, a kirekesztést, magyarán Hitlert mondjuk fasza gyereknek tartják és telerajzolják a füzeteiket horogkereszttel. Egymást pedig szitokszóként lebuzizzák, -cigányozzák és -zsidózzák. Teszik mindezt a szavak, mondatok tartalmának tudata, ismerete nélkül. Én pedig igazán, komolyan, néha lelkileg nagyon is megterhelő módon személyes felelősséget érzek a diákjaim gondolkodásmódjának alakulásáért. És ebbe a politikai-társadalmi gondolkodás is beletartozik.

Ami a politikát illeti, jó tisztázni, hogy az iskolában mondjuk propagandának nincs helye. De azt is jó tisztázni, hogy a tanárembernek is van politikai állásfoglalása, amit vállal, aminek adott esetben hangot ad.
Azt egyelőre nem árultam el, kire fogok szavazni (tán azért, mert még nem vagyok teljesen biztos benne), de lehet, hogy később megteszem. Azt viszont elmeséltem, hogy 18 éves koromban az első választásokon, amin részt vehettem, egyáltalán nem a saját meggyőződésem alapján, hanem a családi pártállásfoglalás alapján szavaztam. Fogalmam sem volt. Ez normális.

Ami szintén normális - mondom -, hogy az ember ennyi idős korában a hangzatosabb szólamokat hallja meg, a tartalmakról nem sok fogalma lehet. De - mondom - ne felejtsék el, hogy az egyes politikai oldalak eszmei-gondolati háttere és a PR-jának sikeressége nem feltétlenül van arányban egymással.

A másik - mondom - pedig az, hogy az ember többféle meggyőződésből mehet el szavazni végül. Mondjuk azért, mert kötelességnek érzi, még akkor is, ha nincs pártkedvence. Vagy azért, mert bizonyos eszmék ellen akar szavazni. Vagy azért, mert úgy akarja érezni, hogy tett valamit a kialakult helyzetért, hogy később aztán több jogalapja legyen kritizálni.
Elmondtam, nem azért fogok elmenni szavazni, mert bármelyik párt azokat az értékeket képviselné, amiket én fontosnak tartok. Hanem mert a sokszínűség oldalán állok. Aztán lehet, hogy nem lesz igazam, sem eredményem, de kell adni egy esélyt - magamnak. Aztán még hozzátettem, hogy egy dolog fontos, ne higgyenek el mindent elsőre, amit mondanak nekik. Akárki is mondja. Mégha én is...

Hiába, imádok beszélni... Addig se kell tanítani...