Még nem

Kép: Shannon Freshwater

Napok, talán hetek óta csak a fejemben élek.

Sorozatot nézek és facebook-, valamint youtobe beszélgetéseket hallgatok; hónapok, sőt évek óta nem tettem ilyesmit (ez az időintervallumokkal/-ban való versengés posztja lesz, már látom).

Tudom, mindig tudtam, hogy amikor lemennek rólam a nagy feladatok, szomorú nihilt érzek és a semmittevés miatti bűntudatot. Ez nyilván személyiség és nevelés következménye is, de az a jó hírem, hogy fejlődöm, mert immár egyre kevésbé van bűntudat és nihil. Szomorúság sincs. Inkább melankóliának nevezném, a historikus és kulturális értelemben.

Robert Burton (1577-1640) írt erről egy felettébb hosszú értekezést, a címe A melankólia anatómiája. Majdnem ezer oldalnyi enciklopédikus igényű szöveg, ezért nem részletezném. Mondhatni, ez egy korai pszichológiai-orvosi-filozofikus értekezés, ami nem nélkülözi az irodalmi és kulturális referenciákat sem. Nos, ebben írja Burton a következőket:

But to leave all declamatory speeches in praise of divine music, I will confine myself to my proper subject: besides that excellent power it hath to expel many other diseases, it is a sovereign remedy aganist despair and melancholy, and will drive away the devil himself (150).

Bocsánat, hogy nem fordítom le, a lényege, hogy a derék és tudós Burton (aki nem mellesleg matematikus és asztrológus volt) többek között a zenében látja a melankólia gyógymódját, már ha ez egy olyan állapot, amit meg kell egyáltalán gyógyítani. 

Burton nyilván még nem ismerte a sorozatokat, sem pedig az elfoglalt tanárok és dolgozó népek filmes ill. könyvlistáit, ezért írt csak a zenéről. 

Részemről az utóbbi időben viszonylag kevés zenét hallgatok auditíve, jobban preferálom a videós ingereket, arcokra van szükségem. Nem, ez nem karanténkövetkezmény, ez évek óta így van. 

Ez alól a könyv persze kivétel, de most ne vitatkozzunk azon, hogy a könyv vizuális vagy auditív élmény-e inkább.

Közben Csaba könyvét olvasom az utópiáról, ez is (a szárazsága ellenére) nagyon tanulságos, és én mindig örülök, amikor visszatalálok az igazi szakmámba, ami miatt soha nem leszek mesterpedagógus, és lehet, hogy maradok szobatudós. 

Ugyan (hála az új NAT-nak) vár még rám egy tonna papírmunka, amihez egyáltalán nem értek, egyelőre mégsem keseredtem el, hanem igyekszem megkapaszkodni a napokban. 

A melankólia témájához tanulmányozzátok Dürer rézmetszetét, olvasgassatok róla (angol, magyar, haladóknak), és cseppet se szomorkodjatok, amiért folyton esik az eső.